Hétvégi hőségriadó a „visegrádi katlanban”, Duna maraton kicsit másképp…

Mivel a legutóbbi verseny óta sok eső nem esett, borítékolni lehetett a gyors pályát. Ha valakinek nem lett volna melege Nagykovácsiban, most megtapasztalhatta milyen folyamatosan 30 fok fölött tekerni, és most nem a bringán lévő „üzemi hőfokra” gondolok, mert az már napokkal előtte megvolt, köszönhetően az afrikai forróságnak. Utoljára talán egyik Zemplén maraton volt ilyen meleg, akkor a végén 42 fok is volt a szőlők között.

Andrással reggel együtt készültünk elő a csapatsátortól nem messze a tikkasztó réten, pacsi a csapattagokkal, majd beállás a karámba. Szerencsére itt volt néhány fa, így csak negyed órát álltunk a rögtön 35fok melegben. Már majdnem otthon éreztem magam :)…mondtam is pár szegedi srácnak közben, az Alföldön ez teljesen normális nyári hőmérséklet. Miután meghallgattuk az összes köszöntőt, előszót, és útjára indult a londoni olimpiai túra karaván, mi is kaptunk egy FIRE-t Ádámtól, és indult az ámokfutás. Rajt után száz méterrel Kis Józsinak rögtön technikai gondja akadt, aztán a betonon az eleje meghúzta, de sikerült tartani a tempót. Végre nem együtt rajtolt a teljes mezőny, a rövidtávot negyed óra eltolással indították utánunk, ezt már évekkel ezelőtt is elkezdhették volna! Az első aszfaltos emelkedő eseménytelenül telt, Lajossal tempóztunk felfelé Pista mögött, de aztán az első erdei felfelén már nem láttam őket. Egy lengyel csaj is itt borult be a bokorba, néztem is előtte az aszfalton, mert folyamatosan ott zihált mellettem legalább 200-as pulzussal. Sok lesz ez, gondoltam…

A pálya nagyon gyors volt, poros, néha köves, de egészen jól lehetett tekerni. A jelölés is rendben volt és a pályabírók is tették a dolgukat. Első szűk lefelén először Robikát látom, kérdem mi van? „baj van” jött a válasz, majd pár méterrel később Michi, ő pedig besokallt és elesett… Később Robi visszaelőz, megérkezett Gergő is, na akkor visszavágó lesz? Dobogókőre felérve már mögöttem voltak a srácok, lefelé pedig megint jól mentem, így sokáig nem is láttam őket. Viszont 26 km körül megjött Dénes és Egei úr megint. Ez már így megy a Budamaraton óta…felfelé elléptek, ezen már meg sem lepődtem, de aztán jött egy széles, de kellően köves, nyomvályús hosszú lejtő és ott megeresztettem a gépet és gyorsan redukáltam a km-nyi hátrányomat, közben belül meg örültem, hogy a (Dénes) 29-es és a (Egei T) karbon fully sem gyorsabb nálam. Persze aztán jöttek a felfelék, Dénes nyomott egy kövéret és állva hagyott, hmm… Szilárdot is láttam párszor, küzdött a technikával rendesen. Az egyik emelkedőn kb ötven métert tudtam „tenni a kereket”, de aztán elhúzott…

A frissítőknél folyamatosan locsoltam magamra a poharakból a vizet, kellett a két literes „tartály”, számolatlanul fogyott a folyadék. Ha látták, hogy „piros” (hosszútávos) pilóta érkezik, már ugrottak is és kérés nélkül töltötték a kulacsot, adták a poharakat. Az utolsó hosszabb mászás előtt már sikerült kifejlesztenem a menet közbeni High5 izo por betöltést is, így megvolt az utánpótlás is. Volt egy kis újdonság a nyomvonalban, kevesebb volt a falvakban tekerés, ennek örültem, de betették a dobogókői sípályát, amit nem értettem. Feltekert ott valaki? A füves rész még ment, de az erdei szerpentin még a Katonasírokat is „überelte”. Azt hiszem, mostantól ez lesz az új mumus. Azt nem is mertem elképzelni, milyen lesz ez majd sárosan :) ?! Gergőt itt láttam utoljára.

Fent megint egy jó kis frissítés, aztán utolsó mászás a Salamon toronyhoz. Itt már éreztem, hogy lassulok, egy hosszús el is ment, ráadásul single-speeddel. Na szuper! Eszembe jutott az örök klasszikus mondat, hogy mit történik, ha Sas Józsi megelőz az egysebivel…de hát nem ment jobban. Kanyarban néha éreztem, hogy valami nem ok hátul, de gondoltam, biztosan csak a murva miatt úszik így, de aztán rájöttem a lefelében, hogy ez bizony egy lassú defekt. Innen csak első fék, nehogy leforduljon a felniről a gumi, és kímélő tekerés, nehogy felüssem. Szerencsére senki nem volt közel, így nem kellett küzdeni és sikerült bevinni egyben a tecknikát, meg a defektet is a célba, ahol végül 14. lettem. Annyira azért nem voltam elégedett, főleg azért, mert nem éreztem fáradtnak magam, de látva a listát, hány DNF volt, örülhetnék is, hogy végigtekertem ebben a pokoli forróságban. Beérve Fetzer Robi rá is kérdezett, még egy kört? Majd vízből…mentem is rögtön „vedelni”, aztán meg egy jót zuhanyozni a bringamosó melletti tűzcsaposhoz (ez mekkora ötlet!!!) és rögtön jobban éreztem magam. Közben megjöttek a többiek is, kis bandázás, aztán irány haza. Andrással még beültünk egy út menti büfébe, közben néztük, hogy még középtávról is érkeznek emberek 5-6 órás idővel…részvétem nekik. Nagyon sokukat megelőztem a végén és kivétel nélkül szinte félreugrottak előlem, mikor látták, hogy hosszús vagyok, ezért pedig köszönet! Megy ez még jobban srácok! Reméljük legközelebb nem lesz ilyen meleg. Végül Blazsó Marci nyert (úgy tűnik, Szegeden megszokta ő is a meleget… :-) és HoCsa lett az abszolút (!) 2.!!! Gratulálok! Michit leszámítva (elhajlott a telója) mindenki becsülettel végigtekerte a távot és ez jó, főleg a Crosskovácsiban történtek után. Most jön az XCO OB, majd július végén a 24H Zánkán, gyertek minél többen szurkolni, tekerni, nagy buli lesz!!!

További képek a galériában. KakLac